Egy CoreXY mechanikájú nyomtatót építettem. Kisebb, gyorsabb, pontosabb, halkabb és kevesebb áramot fogyaszt, mint a korábbi 3D nyomtatóm és jobban is néz ki, az alumíniumprofiloknak köszönhetően. A legfőbb előnye a CoreXY felépítésnek, hogy az X és Y tengelyt mozgató motorok egy helyben állnak, csak forognak: vagyis nem cipeli egyik motor a másikat. Így nagyobb sebességek és gyorsulások érhetők el. A korábbi nyomtatóm X tengelyét a Z-nek kellett tartania, az Y pedig a nehéz ágyat mozgatta alatta. A CoreXY elrendezésben a Z tengely csak az ágyat emeli-süllyeszti a munkadarabbal együtt. A 3D nyomtatás elméletéről régebben itt írtam.

Beágyazott Linux-ok alatt a GPIO-kat akár shell script-ből is vezérelhetjük. A maximális sebességhez memórián keresztül (memory mapped, mmap) kell a GPIO-kat elérni, de ebben az írásban erre nem térek ki. Ha script-ből használjuk az IO-t, először exportálni kell az adott GPIO lábat, hogy fájlként látszódjon a rendszerben. A 32-es GPIO exportáláshoz ezt kell futtatni bash-ból:

Egy kormányt építettem, ami egy számítógéphez köthető joystick és autós, kamionos szimulátorokhoz lehet használni. A kormány az USB HID szabvánnyal kompatibilis, külön meghajtóprogramot nem kell telepíteni sem Windows sem Linux vagy *BSD alá. Egy autóbontóban szereztem egy olcsó kormányt és a hozzá tartozó irányjelző kart (ami egy Daewoo Tico-ban volt). A kormány egy egyszerű műanyagcsöves tengelykapcsolón keresztül egy régi HP lézernyomtató enkóderét forgatja:

Az első 3D nyomtatóm készítéséről írok, ami 10 mm-es rétegelt lemezből, cseréplécből, zárt szelvényből, csapágyakból, kiselejtezett tintasugaras nyomtatóból, bontott léptetőmotorokból, stb. épült. 300×300×350 mm-es területre tud elméletileg nyomtatni, de ez 240×250×290 mm-re van korlátozva. Így néz kis most:

Bevezető

Egy házilag készült CNC marógéphez készítettem — ugyancsak házilag — 3D nyomtatásra alkalmas fejet (angolul „3D printer extruder”-nek nevezik) és a hozzá tartozó léptetőmotor vezérlőt, hőmérséklet szabályzót. Így 3D nyomtatóvá alakítottam a meglévő CNC marógépemet. Nem teljes terveket adok közre, hanem az építés közben felgyűlt tapasztalatokat írom le, hátha más is ötleteket merít belőle. A CNC-ből átalakított 3D nyomtatót arra fogom használni, hogy egy „igazi” 3D nyomtató legfontosabb alkatrészeit kinyomtassam. Tanulság: sajnos a házilagos CNC-m 900 mm/perces sebessége a 3D nyomtatáshoz nagyon kevés, egy gyors és drága CNC marót pedig nem érné meg 3D nyomtatóvá alakítani.

Elektronikával éppen most kezdőknek leírom, hogy milyen tipikus ellenállásokat használunk a különböző kapcsolásokban. Milyen áramkörben kellhet 0,1 Ω-os ellenállás és miben 10 MΩ-os? A kapcsolási rajzok megértésében sokat segíthet, ha tudjuk, mit mire szoktunk használni. Az ellenállások jelöléséről: 1R = 1 Ω, 4R7 = 4,7 Ω, 4k7 = 4,7 kΩ

Ebbe a hibába már régebben is belefutottam, de sajnos teljesen elfelejtettem (vagy 10 éve nem használtam PIC-eket): ha az LVP (low voltage programming, vagyis alacsony feszültségű égetés) be van állítva a konfigurációs mezőben és az LVP engedélyező lábat (RB5/PGM) kimenetnek konfiguráljuk, nagyon furcsa dolgok történnek. Ha H szintre állítanánk a kimenetet mintha ,,lefagyna'' a program, vagy úgy tűnik mintha be sem indulna az oszcillátor és ha hozzáérünk kézzel az RB5-höz elindul (fut a program). A megoldás pedig, hogy a

Ha ilyesmit ír az STDOUT-ra Arch Linux alatt az arduino program

Egy hőmérséklet- és páratartalommérő készüléket építettem iMX233-OLinuXino-MAXI kártyával. Fő előnyei:
- a mért adatok áttölthetők WiFi-n (esetleg 3G modemen) keresztül
- távolról menedzselhető SSH-val
- kis fogyasztás: kb. 5W
A fejlesztőkártyát a http://monosx.hu biztosította.

Az AT89S52-es MCU-t az avrdude program nem támogatja alapesetben. Szerencsére elég a konfigurációs fájlt kiegészíteni és lehet égetni. Az ~/.avrduderc fájlhoz vagy az /etc/avrdude.conf -hoz kell az alábbi sorokat hozzáfűzni (Linux ill. BSD-k alatt). Ezután egy usbasp programozóval lehet beégetni a programunkat. A chip_erase_delay nekem 20000 -el nem működött, 100000 már jó volt. Nem minden usbasp tud AT89S mikrovezérlőt programozni. Ez az USBasp biztosan. Talán elég a megfelelő verziójú firmware-t beégetni a programozóba, ennek nem néztem utána.

400-600V körüli feszültség mérése alapvetően nem okoz problémát a multimétereknek. De ha a mérendő áramkör csak néhány mikroamper áramot tud leadni, a 10 MOhmos belső ellenállású multiméter is hamis értéket fog mutatni: leterheli az áramkört (tápegységet), ezért leesik a feszültség. Ennek kiküszöbölésére a multiméter impedanciáját kellene megnövelni, mondjuk 100 megaohmmal. De hol lehet 100 megaohmos ellenállást venni? Legfeljebb 10 MOhmos ellenállást lehet a legtöbb boltban találni. Nem kell venni, lehet rajzolni!

A következő kód a P1.0-ás porta kötött (tranzisztorral meghajtott) LED-et kapcsolgatja ki-be kb. 500 ms-onként, ha 11,0592 MHz-es kvarcot használunk.

Néhány példa:
32768 Hz: órakvarc (1 másodperces időalaphoz és kvarcórákban is).
11,0592 MHz: 8051-es mikrovezérlőkben gyakran használt frekvencia, mert hiba nélküli baud rate-eket lehet generálni UART-hoz.
12 MHz: USB-s mikrovezérlők órajele, a full speed USB frekvenciája.
4, 8, 16, 20 MHz: mikrovezérlők órajelének generálásához.
Továbbiak:
http://en.wikipedia.org/wiki/Crystal_oscillator_frequencies

Mostanában leginkább a 28 lábú DIP tokozású Atmel mikrovezérlőket használom. Mindig építek be IC tokot és el is fogynak gyorsan. Két 14-es DIP tok egymás mellé forrasztható és simán belemegy a 28 lábú IC. Itt láttam meg véletlenül (a kép jobb oldalán).

Az iMX233-OLinuXino-Maxi fejlesztői kártyám próbálom ITDB02-3.2S típusú LCD-vel összekötni. Az LCD SSD1289 vezérlő IC-vel működik. A lenti képet már az fbdev-test program rajzolta az /dev/fb0 eszközön keresztül. A kernel driver GPIO-n keresztül vezérli a kijelzőt, ez sajnos nagyon lassú: 5 másodpercig tart a teljes képernyő újrarajzolása.